2014. október 18., szombat

Első fejezet

,,Kedves Juliette,

Nem írtam neked több, mint egy hete. Biztos vagyok benne, hogy most legszívesebben egy álomban lennél, melyből egy pillanat alatt felkelhetsz. Kezedbe vennéd telefonod, majd tárcsáznád a számom, s elmondanád mennyire szeretsz, vagy hogy mennyire hiányzom. Én pedig csak egy egyszerű választ adnék legtöbb kérdésedre: ,,Örökké szeretni foglak, bár egy nap elveszítelek téged.". Ezeket már nem tehetjük meg. Elmúltak azok az emlékek, amik az idő martalékává váltak, ahogy én is. Nem azért írok most neked, hogy sajnáltassam magam. Jelenleg az első együtt töltött emlékünket mesélem el, úgy ahogy megéltem, s megtudod milyen érzés volt ez nekem.

Ezen a napon is kedvetlenül keltem fel a megnyugvást adó ágyamból, mert tudtam soha nem lehetsz az enyém. Nem foghatlak karjaim közé, nem lehelhetek apró csókokat halvány rózsaszínű ajkaidra. Mindezek csak álmok voltak számomra, amik sosem teljesülhetnek be, de akkor még nem gondoltam, hogy ez megváltozhat. 

Ma is mindenki a kívánságaimat leste, de nem tudtam odafigyelni. Hogy miért is? Miattad. Beléptél azon a csodás ajtón, ellibbentél előttem, s helyet foglaltál. Teljesen elkápráztattál. Szőke hajad formás vállaidra hullott, mely ha zavart elseperted onnan. Formás testeden ruhát viseltél, ami nem volt sem kihívó, sem sokat mutató. Pont jó ahhoz, hogy képzelegjek rólad. Tökéletes voltál számomra, de tudtam, hogy nem csak én akartalak megszerezni. Ezeket a gondolatokat senkivel nem osztottam meg a párnámon kívül. Ha bárki megtudta volna, miszerint a népszerű rossz fiú Harry Styles fél odamenni egy lányhoz, hatalmas botrány tört volna ki. A csengő éles hangja zökkentett ki képzelgéseimből. Egész óra alatt téged bámultalak, mit gyakran észrevettél, de nem igazán törődtél vele. Ez tetszett benned, hogy nem akarod tálcán felkínálni magad a legnépszerűbb fiúnak. Harcolni kell, ha szerelmet szeretnék. Az órák végeztével erőt vettem magamon és elkaptalak a folyosón. Álltunk egymás előtt, de nem tudtam egy szót sem kinyögni, melyet szóvá is tettél. Bársonyos hangod csak úgy simogatta füleim. 
- Ó, a rossz fiú Harry Styles hozzám szólt. Úristen elájulok. Mond mit akarsz tőlem, mert nincs sok időm - mondtad kis szarkazmussal a hangodban. Más lányok tényleg elájultak volna, ha hozzájuk szólok, de te más voltál. Téged nem érdekeltelek, pedig ha tudtad volna mennyire vágyok rád. Idegességemben alig tudtam kinyögni pár szót, de összeszedtem magam.
- Szép vagy ma, eljöhetnél velem valahová. Mit szólnál ma délután csak te és én - mondtam, de nem sikerült valami fényesen. Fintorogtál rám, majd sarkon fordultál és elmentél. Szép volt Harry, na ezt jól megcsináltad. Ezt gondoltam, mert tudtam lehet eljátszottam nálad az összes esélyem, ami nagyon fájt. Idegességemben belevágtam a szekrényem ajtajába, majd mint ha misem történt volna elmentem onnan, pedig tudtam mindenki engem figyel.

Gondoltam ebéd szünetben ismét próbálkozok, hátha sikerül elhívnom téged vacsorázni, bár nagyon kevés esélyt láttam rá. Az irántad érzett szerelmem vitt rá arra, hogy odamenjek hozzád. Éppen a barátnőiddel beszélgettél, amikor félrehívtalak, hogy beszéljünk. A többi lány, csak ujjongva nyugtázta, hogy milyen szerencsés vagy. Ha tudták volna, hogy nemrég, hogy próbálkoztam. Feltettem ismét a kérdés, de úgy, mint egy úriember, aki épp most kérné meg kedvese kezét. Bárcsak én is azt tehettem volna. 
- Juliette Bacquet eljössz velem egy pompás randira? - kérdeztem félve, de legbelül éreztem, hogy végre célba értem, s nem utasítasz el. Sok hezitálás és gondolkodás után belementél, de válaszod alapján azt éreztetted velem, hogy csak játszadozok veled, s te is beszállsz ocsmány, s tiszteletlen játékomba. Pedig csak egy egyszerű fiú voltam, aki egy kedves és elragadó lánnyal szeretett volna vacsorázni, egy meghitt csodálatos helyen. Örültem azért,  hogy sikerült, de bebizonyítottam neked, hogy nem csak játszottam veled, hanem tiszta érzelmeket is tápláltam irántad. 

A suli végeztével gondoltam elkísérlek hazáig. Nem igazán díjaztad az ötletem, de ha már ott voltam nem küldtél el. Próbáltam beszélgetni veled, de nem nagyon reagáltál rám. Rosszul, s szívem összefacsarodott, mint egy narancs, de nem érdekelt. Veled lehettem ott akkor. 
- Holnap találkozunk Styles. E mondatot követően egy apró puszit nyomtál arcomra, majd elrűntél a hatalmas kaputok mögött. Boldogan mentem haza és azzal a tudattal aludtam el, hogy holnap iismét láthatlak.

Remélem sikerült átérezned azt, hogy milyen volt számomra ez a nagyon boldog nap. Sokat nevettem, miközben ezt a levelet írtam, és remélem neked is sikerült egy-két apró mosolyt csalnom fénylő arcodra. Sokat filózhattál azon, hogy miért vetettem véget életemnek. Annak is eljön majd az ideje, mikor képes leszek neked leírni. Vigyázz magadra!

Szerelmed,
Harry Styles"

A levelet a kezemben tartva jöttem rá, hogy milyen jó is volt az a nap. Az első szünetben odajött és

kinyögte azt a borzalmas mondatot azt gondoltam, hogy ez csak egy jó vicc, s csak játszani akar velem, így belementem játékába. Később rá kellett jönnöm, hogy ez nem volt igaz. Először azt gondoltam róla, hogy egy idióta megnyerő csomagolásban. Ez nálam mit is jelentett? A szemei csak úgy lukat fúrtak a szívemben. Lehetetlen kiverni ábrándozó tekintetét a fejemből. Göndör tincseit egy ruhadarabbal fogta hátra, persze így is előre kúszott pár idegesítő hajszál. Egyszerű fekete pólója alól kikandikáltak jól kidolgozott izmai, s azokon pihentek a furábbnál furább tetoválásai. Sosem voltam igazán oda a varrott fiúkért, de nála ez is tetszett. Ha egymással szemben álltunk nem tudtam szemeibe nézni, mivel sokkal alacsonyabb voltam tőle. Menő volt, és én egy senki voltam. Nem éreztem úgy, hogy fontos is lennék bárkinek, kivéve Beth-nek. Ő volt a legjobb barátom, akivel mindent megtudtam beszélni. Most, hogy felfigyelt rám egy ilyen fontos ember az iskola életében, röpdösött szívem. Azt viszont sosem feltételeztem volna róla, hogy zavarba tud jönni ilyen könnyedén. Megmosolyogtatott. Meglepett az, amikor a házunk kapujában puszit nyomtam puha, ámde férfias arcára. Az viszont mégjobban meglepett, hogy egyáltalán elkísért hazáig. Kedves tőle. Megfordult velem a világ. A gyomromban szunnyadó összes lepke felkelt hosszas álmából, és röpködni kezdtek. Nem mutattam, de örömben össze-vissza ugráltam volna. Jól esett a figyelme, a törődése. Nem tudtam még akkor, hogy bízhatok-e benne.

2014. február 3., hétfő

Prologue

,,Kedves Juliette,

Minden, elmondatlan szót most leírok neked. S minden egyes megélt emléket újra elmesélek, melyeket közösen éltünk meg. Jó volt éreznem azt, hogy van kit szeretnem és megbecsülnöm, mivel egyszer minden megszűnik létezni. 

Varázslatos és csillogó zöld íriszedből az én boldog lényem mosolygott vissza, mert tudtam, hogy mindig az enyém leszel. Halvány rózsaszínű telt ajkaidból lágy hang és édes nevetés szólt, mely engem is mosolygásra késztetett, akárhányszor is hallottam. Alakod mindig a szemeim előtt lebegett, ahogyan kelletted magad nekem. Szerettelek, mert éreztem, hogy valaki törődik velem.

A mi szerelmünk igazi és rettentően törékeny volt. Gyakran értettük egymást szavak nélkül is, de sajnos nem tudtuk mindegyik elénk kerülő akadályt legyőzni. Egy félrelépés miatt vesztettük el a harcot, mely csakis az Én hibám volt. Egy másik lány karjaiban találtam magam, melyből nem gomdolhtam, hogy rosszúl jövök ki. Belefulladtam szerelmünk tengerébe, melyből többé nem tudtam kimászni, de neked sikerült. Nem hullatsz már több könnyet miattam, s nem érzed magad kiszolgáltatotnak, megalázottnak.

Szeretnélek boldognak látni. Nem számít kivel, mikor, vagy hogyan. Találj egy olyasvalakit, aki úgy fog szeretni, ahogy én is. Megbecsüli a benned lévő értékeket, melyeket soha többé nem érzékelhetek.

Remélem találkozunk, de a földi életünkben már nem, mert mire ezt a levelet olvasod már nem leszek ezen a világon. A kedves Halál átvezett egy hatalmas fénylő kapun, mely az Öröklét felé vezet. Szeretlek most és mindörökké.

Ui: Tudd, hogy ezt a levelet kövér könnycseppeim áztatták és vérző szívem alkotta. Soha nem feledlek, s remélem te sem engem.

Szerelmed,
Harry Styles"

Hideg, gyönge, s remegő kezeimből kicsúszott a levél, mely a levegő szárnyain szánkázott végig, majd landolt a hűs padlón. Megfagyott körülöttem a levegő. Hatalmas és végtelennek tűnő sírásba kezdtem, mert tudtam nincs visszaút. Nem érezhetem selymes bőrének illatát, nem nézhetek gyönyörű smaragd szemeibe, és ami a legjobban fáj soha többé nem szerethetem Őt.